Érdekesen indul egy olyan filmnézés, ahol az ember lányának már-már bohócpiros az orra, és folyik a könnye a 3D-s szemüveg mögül. Ráadásul amikor megpróbál konszolidáltan hapcizni, bedugul a füle. Szóval mondhatjuk, hogy se kép, se hang ül egy hideg teremben, de nem baj, mert az ölében ékeskedő nachos még feldobhatja a kedvét. Persze, ha kicsit ügyetlen és leeszi magát, az nem sokat segít a dolgon. 10 perc elteltével, miután sírva, reszketve, nem sok lélekjelenléttel kinyalogatta a hajából a sajtszószt, hátradőlve megpróbálja élvezni a filmet. Ám csak ekkor szembesül azzal a ténnyel, hogy előtte valószínüleg Peg Bundy ülhet, kinek hajkoronája miatt Johnny Depp szakállán kívül semmit a világon nem lát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.