Imádok vásárolni. Akármit, akármennyit, akárhol veszek, mindig kifogom a leggázabb sort. Tegyük fel, hogy egy chips-szel a kezemben (csak azért, mert volt benne felragasztató tetkó) állok a sorok előtt, mígnem meglátom, hogy egy néni épp fizetni készül, és rajta kívül senki nincs a kiszemelt sorban. Hát oké, akkor majd én leszek a következő. De ekkor egy kisebb család(7-8 fő)versenybe száll velem, és mintha a kasszánál Eminem adna élő koncertet, ninjává alakulva beelőzöm őket. Már majdnem visszamosolygok rájuk, amikor meglátom, hogy a néni kártyával/aprópénzzel "fizet" elég lassú tempóban. És ilyenkor jön az ötlet, hogy "basszus, ha a 10méteres sor végére álltam volna, hamarabb kint lennék."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.