aszonták ma nekem, hogy nem tudom pozitívan felfogni a dolgokat. akkor majd most szépen leírom, hogy mennnnnyire nagyon örülök, hogy mehetek holnap sulájba, iggen, ezazz! mást nem is kérek, csak, hogy kelhessek szombat reggel hatkor és punnyadhassak egggész nap abban a kedves épületben..
párbeszéd tesómmal:
-csilla, te örökre szűz maradsz!
-jó, de te is! : @
-de nekem oroszlán a horoszkópom! :|
a mai napon csak éppen annyira voltam éber, hogy miután belerúgtam egy székbe, szánakozó hangon automatikusan mondtam egy "jaj, bocsi!"-t. hát..remélem nem haragszik.
kifutok a világbóól.
ki akarook!
Kevés az ember,
sok az emberszerű lény.
Sötét szobában épp csak
dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.
fuckin' life
máááárcius, meseszép hónap. kisérettségi. iiiggen, ezazz! többé-kevésbé hisztérikus hangnemű kétsorok lepik majd el ragyogó kis blogocskám. mer' a last minute tanulásnál nincs is jobb.
"a többiektől szép az élet, másoktól meg kurvaronda
a sötétben azt látom szépnek, amit megjegyeztem a világosba' "
fúú..:))))))))
..hát, így sikerült :P
honnan tudod, hogy vidéki iskolába jársz? hát onnan, hogy itt ha valamit elrontasz, úgy mondják, hogy na, megtaláltad a szarvak közt a tőgyet.
felülök az ágyban, az óra 6:40-t mutat, már megint elaludtam. rájövök, hogy szerda reggel van. lemegyek a konyhába, kávét főzök, de tudom, úgyse jut rá idő, hogy megigyam. közben felmegyek, fogat mosok és felöltözök. szól az ébresztő, elfelejtettem kikapcsolni. 7 óra. még nem késő, hogy bepakolás helyett hozzádobáljak néhány este kint felejtett füzetet a tegnapihoz. táska kész. vagyis csak hiszem, kint marad a kakaóscsiga.- a szokásos 'miért élek' féle gondolatok kavarognak az agyamban. nem érdekel, ráfogom a reggeli készülődésre. elköszönök, félúton berakom a fülhallgatót, addigra már sikerül kibogozni.nem tetszik a zene amit a rádióban hallok. lusta vagyok elkapcsolni. az úton nem mindig nézek szét, ráhagyom. van szeme, nem üt el.
kavarodva össze kicsit vagyok.