szerintem az egyik legbénább reklám a "Catch Chemotox" légyírtó aerosol reklámja, melyről egészen mostanáig meg voltam győződve, hogy az KECSKEmotox.

Ma fél kilenckor nagyjából akkora lendülettel jöttem ki az osztályteremből, mint amekkorával tegnap este Alekosz belépett a stúdióba. A sors iróniája (vagy a 10 centis magassarkúmé), hogy felszabadult örömömben akkorát estem, hogy most egy kb 5 cm átmérőjű seb tátong a térdemen. 

 Amikor kétszer hív fel a tesód, hogy elmehet-e BencéhezMátéhozMartinhozÁdámhozPetihez, akkor harmadszorra ne vedd fel a telefont úgy, hogy "mi a faszt akarsz már megint te kis pöcs?!", mert lehet, hogy a nagyid az, aki épp csak szólni akart hogy kész a rántotthús. 

Több okból is szeretem a Húsvétot. Az első az, hogy ezen az ünnepen lép igazán életbe a "szedjetek,egyetek, vegyetek" elv, ahol előnyben részesítem a szomszéd Marika néni piskótáját mer' az olyan, hogy egy évben egyszer van, de akkor is rohadt kevés.Szeretem még, hogy anya előszeretettel rak pirosaranyat a szendvicsekre, ami minden éven más ingére cseppen.

Szeretem, amikor tesómhoz jönnek a barátai. Van például a Bence, aki ha jön, mindig diszkréten előre érdeklődik, hogy ki van itthon, és amikor tesóm közli vele, hogy " a tesóm, köszönj neki", ő követi az utasítását és kicsit megszeppenve mond egy csókolomot. Aki nála kicsit gyakrabban jár hozzánk az a Máté, akivel a köszönés a lehető legparasztabb módon folyik. -Csá Csilla. -Cső. És van még Martin(ő a kedvencem), aki ha jön mindig bekopog a szobám ajtaján, majd kissé naívan benyit, nem számolva azzal, hogy esetleg(!) bugyiba és melltartóba waka waka-t táncolok portörlés közben. 

 olyan sokszor érzem magam kisgyereknek még..például amikor belefolyik az epres gyereksamponom a szemembe és olyankor automatikusan kiabálnám anyának, hogy "törcsiiiit, törcsiiit, belement a szemembeee!!!", vagy amikor fésülködés közbe beleakad a fésű a hajamba és egy egész tincs hajat kell levágni miatta(neem, ez nem fordult ma elő..) 

-Dejóó a felsőőd! Egy fasz van rajta? -hangzott el ma egyik kedves ismerősöm szájából. valójában a felsőm kettő darab kaktuszt ábrázol. hát.. azért nem mindegy...

Az iskolában kapott fénymásolt lapok mennyiségéből szerintem bőven fenn lehetne tartani egy tízemeletes ház hőellátását. Az én lapjaim rendszerezésének teóriája tulajdonképp nagyon egyszerű. Minden mehet a kukába, mer' ami majd kell és nincs meg, majd lefénymásolom újra. Így történhet meg talán az is, hogy a periódusos rendszerem és egy komplett német szótár a kukában hever.

borítsunk múltat a fátyolra. 

Szeretem, amikor új tanárok jönnek hozzánk órát tartani. Legjobban a kémiatanárom tanácsa fogott meg, miszerint: "Legyetek vele olyan jók, mint velem!" hát.. ezt a buzgó kijelentést szerintem ő sem gondolta át. Említésre méltó még az énektanárom, akinek szerintem nagyobb az egója, mint a feje. Mi sem erősíti meg ezt, minthogy ha hangosak vagyunk, rögtön elhangzik egy "Csend legyen, vagy beírok egy igazgatóit..öö..szaktanárit!" És természetesen nem felejthetem ki kedvenc tanárom aggódó kijelentését: "Lányok, be fogtok pisilni a röhögéstől,és én nem takarítok!!".Hát szerintem ő tipikusan az a tanár, aki ha óra közepén látja, hogy kidobsz egy monitort az ablakon, akkor is megsimogatja a fejecskéd, és halkan odasúg egy ejnye-bejnyét.(de szeretjük, mert mindig megengedi, hogy játszunk a kukacos játékon, ami egy fos, mert az a kis szemét kukac nem mindig akarja megenni a kajcsit.)